Gyógypedagógusként örök dilemma, hogy mi a fontosabb, tanítunk-fejlesztünk vagy nevelünk?
Nincs sorrend, egyik következik a másikból, hol az egyik, hol a másik kerül pillanatokra előtérbe, de leginkább összefonódva, együtt van: nevelve tanítunk és tanítva nevelünk.
De a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekekkel-felnőttekkel dolgozó gyógypedagógus talán mégis inkább nevel. Érzelmi biztonságot nyújt, szeret, megért hangulatokat, tolerál hangulatváltozásokat, jókedvet teremt, szokásokat alakít ki, alkalmazkodásra, együttműködésre nevel, nevel és nevel... Eközben kommunikálni tanít, kapcsolatfelvételre tanít, tanít és tanít. Szeretve tapasztaltatja meg a rá bízott gyermekkel, hogy az őt körülvevő burok, a pici világ, majd az egyre tágabb világ milyen. Megfogva a bátortalan kezecskét, megmutatja, hogy ez a pici világ jó.
A Jessi és Társai Alapítvány segít megmutatni, hogy a világ nagyobb, több, mint amennyit a mindennapokban láthatunk magunk körül. Előadókat hoz el hozzánk, rendezvényeket szervez nekünk, programokat szervez és támogat. Szívvel, lélekkel, törődéssel, szeretettel.
A Jessi és Társai Alapítvány segít, hogy a mindennapok jobbak és az ünnepek szebbek legyenek. Segít abban, hogy a világnak megmutathassuk: helye van benne mindannyiunknak. Annak is, aki "csak tapsolni tud".
Köszönjük!