Hála és köszönet

Kis Tímea

A szolnoki Hetényi Géza Kórházba Jessi 8 hónapos korától jártunk, hetente háromszor korai fejlesztő foglalkozásra. A foglalkozásokat Kis Tímea tartotta, Jessi szívesen járt hozzá és nekem is egy kis változatosságot hozott, megismerhettem a fejlesztés alapjait, találkozhattam hasonló sorsú családokkal. Örök hála neki, aki elintézte, hogy a Pető Intézet óvodás, mamás csoportját kipróbálhattuk pár év múlva.

Modla Gézáné Ilike

Jessi két éves volt, amikor Modla Gézáné Ilike becsöngetett hozzánk (gyógypedagógusként dolgozott itt Kisújszálláson) és azt mondta, hogy a Szolnoki Pedagógiai Intézet megbízta őt Jessi fejlesztésével, heti két alkalommal. Ő is színt hozott az életünkbe: ujjbábozott, énekelt, mondókázott, kirakózott, rajzolt, gyurmázott, állathangokat utánzott. Mindig mosolygósan, türelmesen próbálta Jessit foglalkoztatni, bár ő nem mindig volt együttműködő. Két évig járt hozzánk hálás köszönet minden foglalkozásért.

Pető Intézet és a konduktorok

A Pető Intézet mamás csoportjába először (Tímea ajánlására) akkor kerültünk, amikor Jessi három éves lett (Mikla Ildikó vezette). Itt napi foglalkozásokon vettünk részt Jessivel és a hasonló sorsú gyerekekkel, szüleikkel. Kétszer egy hónapot lehettem részese annak a csodának, amit ott tapasztaltam. Én is megtanultam hetek alatt minden gyakorlatot, ami lányunk fejlődését segíthette. Együtt kacagtunk a konduktorokkal és a szülőkkel, együtt sírtunk a gyerekekkel, amikor a priccsen tornáztattuk őket. 

Ez a különleges, nemzetközileg is elismert módszer egy olyan komplex fejlesztés, ami állandó éneklésre, mondókázásra, ritmizálásra épül, és ezzel próbálja a nehezen mozgó gyerekeket mozgásra ösztönözni.

Nagy dilemma volt számunkra, mikor Jessi négy éves lett, hogy hogyan tovább?

Beadjuk ilyen piciként egy bentlakó oviba (hétvégi hazajárással), melynek következménye lehet, hogy fejlődik, hogy talán járni fog, vagy maradjon otthon, szeretgessük, dédelgessük, ahogy tudjuk és fejlesszük, ahogy tudjuk. 

Életünk legjobb döntését hoztuk meg (piszok nehéz volt, majd megszakadt a szívem) Jessi PETŐ OVIS lett. 4 éven keresztül hétfőnként 150 km utat tettünk meg az oviig, majd pénteken ugyanez vissza. Az oda út sokkal megterhelőbb volt, hiszen Jessi sokszor végig sirta, többször epilepsziás görccsel terhelve érkeztünk az oviba. Óriási gyötrelem volt szülőként átélni, de tudtuk: ez az általunk ismert lehető legjobb megoldás Jessinek!

Azért írtam csupa nagybetűvel: PETŐ OVI, mert ma sem telik el úgy hétvége, hogy az ovit, vagy a konduktorokat, vagy a gyerekeket az  ovis jeleikkel együtt ne emlegetné Jessi. Két éve látogattuk meg utoljára a 4/1-es csoportot, Jessi minden mondókát és verset együtt mondott a mostani ovisokkal. Nem felejt!!!!!!!!

Mi sem felejtjük a konduktorok odaadó, jókedvű, önzetlen, segítőkész, fáradhatatlan, munkáját! Soha!

Hálás köszönet a 4/1-es csoportban dolgozó (1999-2003) konduktoroknak:

Mayerné Barna Zsuzsának „Nyanyusnak”

Jávori Bettinek

Váradi Csillának

Kőrösi Dórinak „Lököttkének”

Bora Csillának

Liptai Zitának

Nagy Móninak

Hollik Barbarának

Göblyös Áginak

Hála Papikos Erzsikének, aki a szobájában az egyéni fejlesztések alatt mindig elvarázsolta Jessit.

Hála Danutának, aki éjszakánként vigyázott rá és segített, ha epilepsziás görcse volt.

Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy kétszer is vendégül láthattuk a csoportot, és a konduktorokat több napra Kisújszálláson.

Óvoda után újra itt a kérdés, hogyan tovább? Hova tovább?

Jessi a Pető Iskolába sajnos nem kerülhetett, mert az értelmi fogyatékossága súlyosabb volt az ott megengedettnél. Sok intézetet felkerestünk. Az egész országot bejártuk. A kisegítő iskolákba felvették volna a középsúlyos értelmi fogyatékosságával, de oda a mozgássérülése volt súlyos. Nem voltak akkor még tehermentesítve az iskolák és személyzet sem volt Jessit tologatni, etetni, itatni, tisztába tenni. Azt tapasztaltuk, hogy ez a fajta komplex fejlesztés és ellátás nincs megoldva az országban.

Végül találtunk egy köztes megoldást. Ceglédre egy református egyház által fenntartott intézetbe került Jessi, ahol az ápolással elégedettek voltunk, de csak heti kétszer egy óra fejlesztés jutott neki, ami még a szinten tartáshoz sem volt elegendő, nemhogy a fejlődéséhez. 

Hálás köszönet a ceglédi intézet gondozóinak és Döbössy Krisztina, Bencsik Dóra konduktoroknak.

2005-ben egy baráti beszélgetés kapcsán felmerült egy újabb lehetőség számunkra. Ekkor tájt indult Karcagon a Gólyafészek Otthon lakói számára fejlesztő iskola, amit megnéztünk, tájékozódtunk és elhatároztuk, Jessi ide fog járni.

Hála és köszönet Vighné Károlyi Katalinnak a javaslatáért, a támogatásáért.

Tíz éve jár Jessi a Karcagra a Gólyafészek Otthonba. A hétvégéket és a szüneteket itthon tölti úgy, mint eddig, úgy mint egy kollégista diák. 

Ez az intézet lett Jessi második otthona.

Hálás köszönet az E-osztály gondozóinak, ahol a nagykorúság eléréséig volt Jessi. 

Jelenleg a B-osztály lakója Jessi.

Minden tiszteletünk az itt dolgozóké, hiszen nem könnyű feladat Jessit ellátni, mozgatni nap, mint nap. Köszönet és hála érte.

Jessi karcagi életében kiemelkedően fontos szerepet játszik a Kádas György Óvoda és Iskola Fejlesztő Iskolája. Imádja a foglalkozásokat az Otthon udvarában elhelyezkedő iskolában, Oláh Katalin csoportjában. Tanuló társai és barátai Izuka, Luca, Attila, Szilárd mindannyian kerekes székesek. Nyugalom, szeretet, jókedv, simogatások szigete ez az iskola. 

Hála a Kádas György Fejlesztő Iskola gyógypedagógusainak és pedagógiai asszisztenseinek fáradhatatlan munkájáért.

 

2015 szeptemberétól új színfolt jelent meg Jessi életében.

A Karcagi Zeneiskola népzene tanszakán lett növendék, népi éneket tanul. Golenya Gréta Jessi tanárnője nem gondolta volna, hogy Jessi óráira külön is készülnie kell, de az első órákon kiderült számára, hogy Jessi az összes dalt ismerte, amit Gréta meg akart neki tanítani. 

Nagy ölelés, köszönet Golenya Gréta eddigi tevékenységéért.

Jessi izmai kiskora óta nagyon feszesek, fogyatéjossága ebből is adódik. Ennek ellensúlyozására folyamatosan, heti rendszerességgel masszírozzák szakemberek. Az évek során többen is foglalkoztak Jessivel, nagy türelemmel, odaadással. 

Ezért hálásak vagyunk:

K. Szabó Jánosné Anikónak

Kuiné Nagy Borbálának

Nagy Annának és a Kumániában dolgozó gyógy masszőröknek.

Jessi anyukájának van két olyan barátnője, akikre - a családon kívül -, bármikor számíthatunk Jessivel kapcsolatban is.

Hálás köszönet érte, Ponyokainé Rab Juditnak és Farkasné Himer Hajnalkának ha „foglalkozást tartanak neki” vagy együtt rendet tehetnek a fiókjaikban!